Van mostanában egy olyan perverzióm, hogy próbálok egyre több mindent magam elkészíteni, és mivel 20 éve sütök könnyebb-nehezebb ételeket, éreztem, hogy eljön majd egyszer értem is a kenyérszörny, hogy elhúzza előttem a lisztesmadzagot, és elhiteti, hogy a kenyersütés egyszerű, mókás, és nem veszi el az egész életed. 

 Barátaim tudják bizonyítani, hogy nem vagyok egy türelmes ember, és nehezen viselem a kudarcot.

 Többször megszállt az ihlet, heteken át lelkesen sütöttem a lepény kinézetű, sokszor nehéz kenyereket, siralmas időkön vagyok túl. 

 Eddig.

 Most végre megbarátkoztunk, és csodás kenyerek kerülnek ki a kezem közül. 

 Egy olyan receptet osztok meg ma, ami elsőre tökéletesre sikerült. Az alap receptet the clever carrot oldaláról vettem, aki szintén mástól vette kölcsön és tette magáévá a receptet. 

 Először érdemes néhányszor elolvasni a készítés menetét, mert egy kevés tervezés szükséges a kenyérsütéshez.

Hozzávalók

 330g kenyérliszt

100g teljes kiőrlésű liszt

másfél kiskanál tengeri só

egy marék zabpehely

egy szár rozmaring

másfél bögre víz

negyed evőkanál élesztő (szárított), vagy negyed kocka friss élesztő

2 evőkanál méz

Az élesztőt kézmeleg vízben feloldom egy kis cukorral, meleg helyre teszem kb 10 percre, ennyi idő alatt fel fog futni. Általában a mikrót használom erre, résnyire nyitva hagyom az ajtaját, a lámpa fénye épp ad annyi meleget, hogy elindítsa az élesztőgombákat. Akkor lesz használatra kész, amikor finom hab áll a tetején. 

Kimérem a liszteket egy tálban, hozzákeverem a sót, beleszórom a rozmaringot és a zabot. 

A mézet a maradék vízzel elkeverem, és az élesztővel együtt a liszthez keverem. Ezt lehet egy fakanállal, de akinek van robotgépe, azzal a legkönnyebb. Én 8-10 percet kevertem a Kitchenaidemmmel 2es fokozaton. Ha a fakanalas kavarást választod, addig keverd, amíg össze nem áll a tészta,  és ha a kezeddel belemarkolsz, még ragad, és az állaga érezhetően nedves.

Ezután nincs más dolgod, mint letakarni, és jó 12 órára magára hagyni egy félreeső helyen. 

Akkor jó, ha nagyjából másfélszeresére, akár kétszeresére nő,  és szép levegős. 

Jól alálisztezek egy szilikonlapra vagy sütőpapírra, és kiborítom a tálból, kétszer összehajtom, majd a széleit szépen aláigazítom, kis cipót formálva belőle. Belehempergetem a zabpehelybe. Itt megint pihenés jön, fel kell puffadnia, melegebb konyhában fél óra elég neki. 

Ezalatt be kell gyújtani a sütőt, nekem légkeveréssel ment 250 fokon 20 percet. Erre a 20 percre be kell kerülnie a sütőbe az edénynek is, amelyben a kenyérke sülni fog. Ez lehet kerámia,  jénai,  vaslábas, bármi, aminek jól illeszkedő teteje van, és bírja a 250 fokos sütőt. Szerencsére még mielőtt komolyabb vaslábast vásároltam volna, kipróbáltam a 6 literes bográcsot, és tökéletesen alkalmas kenyér sütésére!

Miután jól atmelegedett az edény és felpuffadt a tészta, a szilikonlap alá nyúlok, és fejjel lefelé beleborítom az edénybe,  a hőfokot 220ra csökkentem, lefedem, és kb 40 percig sütöm így.  Majd leveszem a fedőt, és amíg meg nem barnul, tovább sütöm. Nagyjából 20 perc kell neki.

Rácsra kell borítani és ezek után van egy teljes óránk, hogy teszteljuk saját magunk, és családunk türelmét,  mivel nem javasolt melegen felvágni a friss kenyeret, az égési sérülések és a fájós has elkerülése érdekében. Meg egyébként a kenyér állagának sem tesz jót. Én szóltam. 

Lehet fogyasztani vajjal, tepertőkrémmel, avagy zsíros deszka formájában. 

Inspiráció innen: http://www.clevercarrot.com

Érdemes meglátogatni az origo Tafelspicc rovatát, ahol remek összehasonlítást írt a Malackaraj stábja a kenyérlisztekről itt: 

http://m.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20140121-kenyersutes-bolti-liszt-bl-80.html